Felébredek.
Ezt az egészet csak álmodtam. Október 11. Ma van a születésnapom. (LoL, akkor a névnapom van. :D ~Soldier B.) A tizenhetedik. Wow. Hát ezt is megértem.
-Castiel~ -suttogom. Csak morgás hallatszik vissza. Össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy mi volt álom, és mi volt valóság. Vajon Nataniel megcsókolt? Castiellel összevesztem? És ki a tököm az a Draven?? Vicces lesz ez így...
Felsóhajtok, és kikászálódok az ágyamként üzemelő, szakadt kanapémból, Castiel szobájában. A fürdőben felöltözök, és lemegyek reggelizni. A francba már, nem tudom, hogy viselkedjek...
Lassan elindulok az iskolába. Még korán van, nem kell sietnem. A parkban lévő árusnál veszek egy kávét, és egy padon ülve elkortyolgatom. Miért van furcsa érzésem? A gyomrom reggel óta kavarog...
Fél óra múlva már az üres osztályteremben ülök. Rajz lesz. Dupla rajz. Ilyenkor elég pszichopata fejjel tudok bámulni. Imádok rajzolni. A Keys To The Kingdom-ot dúdolom. Megnyugtat az az őrült zene. Az egyik kedvencem.
-'I fuck up everything I see...'-dúdolom.
-Szép hangod van.- ül le mellém Lysander, ezzel félbeszakítva dudorászásom. Shit... -Megengeded? -kérdi a székre mutatva.
-Persze. -mosolygok rá. Lysander jó arc.
-Szóval? Mit dúdoltál?-kérdi barátságosan.
-Höhöhö~ -nézek rá döbbenten. Hát ennyire nen ismer?
-Persze, tudom, hogy Linkin Park, de melyik számuk? -nevet fel.
-Keys To The Kingdom. -felelem vigyorogva.
-És tényleg... Hát... Illik hozzád. -veregeti meg a vállam, majd feláll.
-Hééé! Ez most célzás volt arra, hogy egy beteg állat vagyok? -villantom meg legszívtipróbb mosolyomat, aka a pszicho fejem.
-Áh, dehogy. -kacsint rám az ajtóból vigyorogva, majd kimegy a teremből. Mosolyogva fordulok vissza, és folytatom az elmélkedésem. Átgondolom a dolgokat, és arra jutok, hogy Nataniellel még csak szájra puszi sem volt. Valamilyen szinten megnyugszom. Nemsoká megérkezik Melody, Kim, Alexy és Armin, Iris, és Dake is.
Valamiért kerülnek.
Az osztály többi tagja is ideér: Nataniel, Amber és a ribancai, Carla, Dajan, Jade, Viola, Peggy, Rosa, és végül Castiel. Lily nincs itt. Szóval őt is csak álmodtam? Lily nincs... Elvesztettem őt megint. Erről egy szám jut eszembe..
-'Cause you don't know what you've got, Until It's Gone~' -dúdolom. (Rutumtutum, nem tudom, miért hangzik ilyen depisen az egész... Nem direkt csinálom!! :c ~Soldier B.)
Senki nem ül mellém, vagy jön oda hozzám beszélgetni. Nem is bánom igazán, szeretek magamban elmélkedni. De Castielen csodálkozom. Hiszen ha Lilyt álmodtam, akkor vele sem vesztem össze..
Becsöngetnek.
Bejön a tanár.
-Szép jó reggelt gyerekek. - néhányan felmordulnak, hiszen hétfőn reggel két órára összezárva a legfárasztóbb tanárral... Nem egy álom. Bár én bírom. Szerintem jófej.
-Hoztam egy új diákot.
-Sziasztok! -lép be az ajtón egy magas, fekete hajú, sötétkék szemű fiú. Draven.
-Mutatkozz be szépen. -ül le a tanár a székre.
-Draven Hahn vagyok. Tegnap érkeztem Springfieldbe, egyedül. A szüleim majd csak egy hét múlva jönnek. Szeretek rajzolni, zenét hallgatni, és videojátékozni. -mosolyog elégedetten.
-Köszönjük Draven, ülj le. -mondja a tanár fel sem nézve a macskás magazinjából. Höhö... macskabuzi. Draven körbenéz, majd megállapodik a tekintete rajtam és a mellettem levő üres helyen.
-Szia, leülhetek? -kérdi barátságosan.
-Ülj. -csúszok odébb, majd folytatom a dúdolást. Ezúttal a Forgotten dallama jár a fejemben.
-Szóval... milyen óránk van? -kérdi.
-Duplaaa raaajz.-mondom a dal ritmusában. Fene.. Úgy tűnik, őt nem zavarja, csak nevet.
-Forgotten? -mondja.
-Talált, süllyedt. -válaszolom mosolyogva, miközben pisztolyt formálva az ujjaimból halántékon lövöm magam. (Igen, én szoktam ilyet. :D ~Soldier B.)
-Az jó szám. Szóval szereted a Linkin Parkot?
-Áhh... -mutatok végig magamon: LP-s nyaklánc, karkötő, fülbevaló, póló, cipő, kulcstartó. (Nyihahahahahaaaa, így mászkálnék én is az év 365 napjában, ha lenne annyi pólóm. :D De nincs... :c Szóval, ha szerettek, szeptember 29.-én küldhettek nekem egy-egy LP-s pólót! :D ~Soldier B.)
-Oké, felfogtam. -emeli fel a kezeit védekezően, vigyorogva.
-A mai óra témája, a zene~ -jelenti ki drámaian a tanító bácsi. Yeeeey! Kezembe veszek egy hófehér lapot, és elkezdek vonalakat húzni, s egy óra elteltével készen is vagyok. A Final Masquerade szólt a fejemben non-stop, arról rajzoltam. Kipiruettezek a tanári asztalhoz, ahol Fararc tanárúr (Fahrars :D ~Soldier B.) már be is vési az ötösöm, majd büszke tekintettel a helyemre küld. Visszaülök Draven mellé.
-Nálatok ez így megy? -mutat Fararcra, rám, majd a rajzomra.
--Szeptember óta tanít, már sikerült megszoknia, hogy királyul rajzolok. -húzom ki magam büszkén. (*ego* :D ~Soldier B.) Nevetve visszafordul a lapjához, én pedig a padra hajtom a fejem, és elkezdem dúdolni az A Line In The Sand-et. (Dúdolós kedvemben vagyok, holnaptól nem lesz időm zenét hallgatni. Bár, ahogy magamat ismerem, tv nézés közben is üvölt valami a fülemben. :D *Brigi logic* Az, hogy elveszik-e a telefonomat, már csak hímkoszorúmon múlik.~ :D ~Soldier B.)
A kicsöngetés zavarja meg elmélkedésem. Szünetben sem tolja oda hozzám senki a képét. Ne már... Nem egész két hónap alatt ennyire kiakasztottam őket? Új rekord, fuck yeah. Gyorsan elrepül a szünet, majd a matek óra kezdetével drága tanárbácsink lep meg minket egy dolgozattal.
-Tíz percetek van... -motyogja, miután az utolsó ember elé is lehelyezett egy papírt a feladatokkal. Azonnal rávetem magamat, de közben érzem a hátamra szegeződő, kétségbeesett pillantásokat. Ez van, ha zseninek születsz. (*ego* #2 ~Soldier B.) Matekon elöl ülök. Szeretem a matekot. (Igen, jól látjátok, gyertek, kövezzetek meg. :D ~Soldier B.) Én végzek elsőként, kereken négy perc alatt, és már viszem is ki a tanári asztalra a lapot. Mr. Faraize rám mosolyog, majd elkezdi kijavítani. Fáradtan a padomra görnyedek, és ismét a Final Masquerade jár a fejemben. Ez az a szám, amit bármikor meg tudok hallgatni.
Lassan a többiek is kiviszik a dolgozatot, beletörődve a karóba. Amíg Lysander sétál vissza a helyére, mosolyogva néz rám. Cunci.
Ugyanígy /eseménytelenül/ zajlik le a maradék négy óránk, amikor az aznap iskolában töltött utolsó percnek is vége szakad, és mindenki megkönnyebbülten sóhajt fel. Mára vége. (Igazából nem vagyok biztos benne, hogy ez így értelmes, de nézzétek el nekem, hajnali fél egy van, és Keys To The Kingdom-ot hallgatok... :'D ~Soldier B.) Éppen haza indulnék, amikor Nataniel hív be a DÖK terembe.
-Mit szeretnél? -csukom be az ajtót magam mögött. (A csoportban ilyenkor jövök én, és tehénkedek oda a képek alá ezzel a szöveggel: 'Grrr c; Raub tájm. :D' Miattam már megéri belépnetek. :D *ego*+reklám, remélem olvassátok adminok!!! LoL.. ~Soldier B.)
-Ez az úriember szeretne veled beszélni... Valamiféle nyomozó... -köszörüli meg a torkát.
-......ööööö....
-Magunkra hagyna minket? A kisasszony édesanyjáról lenne szó.-mondja az ember. Elkap a rosszullét.
-Nem is tudom... Bourdie...
-Hagyd csak. -nézek rá Natanielre. -Nem lesz semmi. -Rám néz, majd a férfire, és rosszalló tekintettel kimegy.
-Szóval... Miről lenne szó? -kérdem félve.
-Mondd... Ugye nem gond ha tegezlek? -megrázom a fejem. -Remek. Tehát, mit tudsz édesanyádról?
-Nem sokat. -eltűnődök. -Azt mondták nekem, hogy belehalt a szülésbe..
-Megtaláltuk a naplóját. Azt hiszem, el szeretne olvasni pár fejezetet. -nyújtja felém a kis cetlikkel megjelölt könyvet. Kinyitom az elsőnél.:
~'96, Február 4.
Azt hiszem, Tyron mégsem mondott 100%-ig biztos dolgot. A múlthéten történtek után... Terhes vagyok. Félek, hogy nem akar látni többé...~
Tovább lapozok.
~'96, Február 25.
Ma elmondtam anyáéknak. Apa őrjöngött, anya pedig csak azt szajkózta, hogy "minden rendbe jön..." Nagyon remélem. Tyron még nem tudja.~
~96, Március 5.
Elmondtam Tyron-nak. Először megrémült, de aztán azt mondta, ha lesz elég pénze, feleségül vesz. Úgy érzem, jó sorsa lesz a picinek.~
~'96, Március 20.
Ma anyuval vásárolni mentünk. Mintha végig követett volna egy férfi... ~
~'96, Április 3.
Ma voltam először ultrahang vizsgálton. A doki szerint minden oké. Megint ott volt a férfi... ~
-Mit kellene ebből értenem? -kérdezem hunyorogva. Az ember belepillant a könyvecskébe, majd visszatolja elém.
-Folytasd.
A jelölések egy nagyot ugranak, durván hetven oldalt.
~'96, Szeptember 8.
Tyron megkért, hogy költözzek hozzá, a baba hamarosan megszületik. Egyre többször látom a férfit. Ott van, ahol én. Félek, de amikor elmondtam Tyronnak, csak nevetett. Azt mondja, paranoiás vagyok a baba miatt. Remélem, hogy igaza van...~
~96, Szeptember 30.
Tyron megkérte a kezem! Annyira boldog vagyok. Október 10.-én eljegyzési partyt tartunk. Már alig várom! A baba pedig 20.-ára van kiírva. Izgulok....~
~'96, Október 9.
Holnap kilenckor kezdődik a party. Tyron értem jön, megmondtam neki, hogy félek egyedül. Kinevetett, de megígérte, hogy vigyáz rám. Mintha most is azt a férfit láttam volna az ablakban... Ugyan úgy néz ki, mint mikor először láttam. Nagyon félek...~
~'96, Október 10.
Egy óra múlva kezdődik a party, Tyron mindjárt itt van. Most is látom a férfit, a járdánál lévő fa mellett áll, és figyel. Tyron, gyere már, Istenem... Annyira ijesztő. Miért figyel? Mit akarhat tőlem??.... Jó ég! Itt van. Megjött Tyron.~
Lapozok, de nincs több írás. Könnyes szemekkel nézek az emberre.
-Mit akar tőlem? -nézek rá.
-Van egy olyan gyanúnk, hogy az anyját megölték. -jelenti ki. Sokkolva érzem magam. Elém tol egy összehajtott lapot. Egy férfit ábrázol. Anya rajzolta.
-A napló mellett találtuk. Nézze meg a hátulját. -Engedelmesen megfordítom, és elolvasom a szöveget:
"Ez az a férfi. Állandóan követ. Félek..."
-Tudják, hogy ki ez? -kérdezem szipogva.
-Még nem. De dolgozunk az ügyön. Ha van valami fejlemény, értesítjük. Viszlát. -Intek az embernek, aki elhagyja a helységet, viszont abban a pillanatban megjelenik Nataniel.
-Mi történ?? -ül le mellém. Malmozok az ujjaimmal, majd keserű mosollyal ránézek.
-.. Anyámat... megölték... -mondom szipogva, majd a mosolyom legörbül. Nataniel nem tudja, mit tegyen, úgyhogy óvatosan megölel. Én a nyakába borulva zokogni kezdek.
-Mindjárt hazakísérlek, de előtte még telefonálok egyet. -mondja, majd kimegy a teremből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése