Quatro x2 (Elfelejtettem, mi spanyolul a nyolc ._.)

-Nagyon örvendek!- nyújtottam kezet Nataniel apjának. Undorodva rámnézett, majd szigorú tekintettel a fia felé fordult.
-Ki ez az.... utcalány? -na álljon meg a menet. Mi az, hogy utcalány?! A jó édes anyukáját már neki...
-Ő nem utcalány! Ő a... a barátnőm! -csattant fel. Wehehe. Győztem! Ezt neked, Nataniel apja!! Várj... MI VAN?? Elkerekedett szemekkel néztem rá, ő viszont csak bágyadtan mosolygott.
-Nataniel... kísérd ki a kis... barátodat. Beszédem van veled.-mondta mézes-mázas hangon. Nataniel megfogta a kezem, miközben bosszúsan nézett az apjára.
-Ne haragudj!-mondta, majd egy gyors csókot lehelt a számra, és becsukta az ajtót. Akkor hazamegyek, és végighallgatom Castiel lecseszését. Jippiájjé. Ma valahogy sokkal melegebb van, viszont a tegnapi eső illata még mindig érződik. Zsebre tett kézzel ballagtam az utcán. Már majdnem hazaértem, látszott a ház ajtaján díszelgő kis szellem figura, ami őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a rákba került oda. Jé, még csak most veszem észre, hogy ül valaki a lépcső tetején, aki nem Castiel. Még egy pillanat erejéig gondolkodtam, amikor az illető megszólított.
-Talinda? Ezaz, akkor jó helyre jöttem!
-Ömm.. Draven? -néztem rá kérdőn. Igen csak szar a névmemóriám.
-Segítened kell! -tért a lényegre.
-Igen? Nos, ki kell ábrándítsalak, de a tegnapiak után én nem így érzem. -néztem a szemeibe. Most látom csak, hogy hasonlít valakire... de nem tudom, kire.. -És egyébként is, honnan tudod, hogy hol lakom? -tettem csípőre a kezem. Ahhaaa... 1-0 ide!
-Hát.. Én... Szóval.. Na.. Natanieltől kérdeztem... -ismerte be, miközben kihívóan rámnézett.
-És honnan ismered Natanielt?
-Hát... onnan, hogy az ikertestvére vagyok? -mondta röhögve.
-TUDTAM! -kiáltottam fel. -Éreztem, hogy hasonlítasz valakire! Várj.. Akkor hogy nem láttalak tegnap? Csak mert egész éjjel nálatok voltam.
-Én meg egész éjjel Izanára vártam.-mondta hirtelen szomorúsággal. -De sebaj, éppen ezügyben kérem a segítséged!- Ismét visszanyerte eredeti kedélyét, azaz visszatért az irritáló Draven. De jó...
Még egy darabig haboztam, majd megszólaltam.
-Miben kéne segítenem?
-Izana. -nyögte be egyből válaszképp. -Tudod, nem rég összevesztünk, én pedig szakítani akarok vele...
-Egy összeveszés miatt? -kérdeztem vissza ledöbnenve. -Jézus, min vesztetek össze?
-Azon, hogy szakítani akartam vele.. -Ó jaj... 
-Na jó, én ebből nem kérek.. Kösz a látogatást Draven, de ha most megbocsátasz, végig kell hallgatnom egy kiadós lecseszést..
-Hé, álj már meg! Legalább... ismerjük meg egymást! -Megtorpantam. Na jó, kezdek félni. Amióta találkoztunk, egyre furábban viselkedik.
-Draven. -Fordultam hátra lassan, majd odalépkedtem elé. -Ki vagy te? -kérdeztem tagoltan.
-Draven Wing, Nataniel Wing  ikertestvére (igen, most lefosom, hogy retardált vezetéknév, a játék is retardált, úgyhogy egy szavatok nem lehet! :D ~Soldier B.). -húzta ki magát.
-És hogy lehet, hogy még sosem hallottam rólad?
-Hát úgy, hogy Nataniel igyekszik letagadni!- nevetett.
-Na jó, nem érdekel, bocs, nem ismerlek, úgyhogy oldd meg magad a problémáid. Viszlát.. -Indultam be a házba. Még utánam szólt valamit, de nem hallottam, mert bevágtam magam után az ajtót.
-Megjötteeem~ -ordítottam el magam.
Castiel felugrott a kanapéról.
-Talinda! Végre... már aggódtam...
-Igen, persze, tudom, aggódtál, hiányoztam, meg a többi nyálas szar... -szakítottam félbe.
Szomorúan nézett rám ködszínű szemeivel.
-Ne haragudj...
-.... Bocs... -nyögtem ki, majd megöleltem. Eléggé meglepődött, de viszonozta az ölelést.
-Kérdezhetek valamit? -szólalt meg, a választ viszont nem várta meg. -Megkért már, hogy legyél a baránője? -látszott a szemén, hogy ideges. Most, hogy így belegondolok... Csak kijelentette az apja előtt. De egy fa.....nemmondomkimi!
-Nem.
-Nem is fog. Én szóltam. -kiment a konyhába.
Nehéz lesz ez így...