Jujci, boldog barátság napot! ~(^3^)~ Ilyen létezik egyáltalán? Elvileg ma van.... Augusztus 3. Höhöhö, LoL. Majd megtámadom Ággikát. Ja és tizedik fejezet! ^w^
Magamra hagyva ülök a DÖK teremben. Hát... ez most sokkolt. Ha igaz az, hogy anyut meggyilkolták, akkor jogosan vetődik fel bennem a kérdés, hogy melyik csonkapöcsű baromállat képes megölni egy TERHES nőt? És persze mi okból? Ha megtalálják... Én ölöm meg őt. Mocskos pöcs.
Nataniel visszajön a terembe, én szipogva felállok, és elindulok az ajtó felé.
-Hé.... Nyugalom. Minden rendben lesz. - fájdalmasan elmosolyodok, és bólógatok. Megölel, én viszonzom.
-Menjünk. -szólal meg egy kis idő után.
Kint vagyunk az iskolából, szótlanul sétálunk egymás mellett a parkban.
Nataniel néha rám néz, de én a földet bámulom szüntelenül. Egyszer csak Lysandert látom közeledni, felkapom a fejemet, ő pedig odafut hozzám, és azzal a lendülettel magához ölel. Ölel? Inkább szorít. Belefúrom a fejem a vállába, és hozzá bújok. Megint könnyezni kezdek, Lys csitítgat.
-Shh.. Semmi baj. Ne aggódj. -Most, hogy belegondolok... Anyám már halott volt. Viszont a szülés közbeni halál és a gyilkosság között van egy 'kis' különbség..
-Gyere, hazakísérlek.
-Köszönöm.. Nataniel... hova tűnt? -kérdezem meglepve.
-Nem tudom. Csak úgy elment. -mondja Lysander. -Menjünk. -bólintok. Hazaérve Castielt meztelenül találjuk a kanapén, az ölében pedig egy lány, falatnyi 'épphogytakarvalamit' bugyiban, melltartóban, és valami átlátszó csipkecuccban. Be lehetnek rúgva.
-Castiel... Itt van Talinda. -mondja Lysander, miközben próbálja elrejteni döbbenetét.
-Remek. -emeli fel hüvelykujját, majd belepuszil a lány nyakába, aki elkezd vihogni. Eldőlnek a kanapén, és a mi szemszögünkből éppen látni, ahogy a leányzó 'szellős' fölsője alatt kezd matatni a kezével, miközben csókolgatja. Lysander fintorogva kitessékel az ajtón.
-Jobb lenne, ha nálunk aludnál... meg ha nem ülnél többet arra a kanapéra. -elmosolyodok, de utána ugyanolyan komoran bámulok, mint eddig. Nagyot sóhajt, és ismét magához szorít. Nem sokkal magasabb nálam, kb. 8 centi van köztünk, de lábujjhegyre állok, és a nyakánál ölelem vissza. (Értitek.... nem? Nem? Oh... ~Soldier B.)
Eltol magától, és a szemembe néz.
-Talinda...
-Igen? -látszik rajta, hogy vívódik, megrázza a fejét, és ismét megölel.
Megérkezünk Lysanderékhez. Bemutat a szüleinek, majd felmegyünk a szobájába.
-Leigh, ő Talinda. Talinda, ő a bátyám, Leigh.
-Igen, már volt szerencsénk találkozni. -mosolyog rám bíztatóan, majd bemegy a saját szobájába. Lysandernél a falak zöldek, az ágyneműje szürke, és a polcai tele vannak mindenféle kacattal, köztük egy zokni is ott díszeleg. Alatta pedig az örökké keresett jegyzetfüzet. Elfog az a tipikus 'kupis fiúszoba' fílíng, de tetszik. (Jaaa, főleg, hogy az enyém sem sokkal jobb... :D ~Soldier B.)
-Tudom, hogy nem a legotthonosabb, de...
-Köszönöm. -vágok a szavába. Elmosolyodik, én pedig megölelem.
-Foglalj helyet, mindjárt jövök. -mondja, majd kimegy a szobából.
Leülök háttal az ajtónak, és dúdolni kezdem a Final Masquerade-et.
-Tearing me apart with words you wouldn't say .. -motyogom.
-Suddenly tomorrow's a moment washed away... -hallom a hátam mögül. Megpördülök, Lysander áll ott mosolyogva, néhány ruhával a kezében.
-Még mindig gyönyörű hangod van. -ül le mellém.
-Nem szebb a tiednél. -bököm oldalba.
-Nem szebb nálad! -mondja, miközben átkarol, én pedig elpirulok. Csak akkor esik le neki, hogy mit mondott. Elhúzza a kezét, és ahogy látom, csodálkozik magán.
-Bocsáss meg.. -mondja megkomolyodva..
-Lys.. -nézek rá. Felkapná a fejét, és érdeklődve nézne rám... Ha nem húzna magához, és csókolna meg. De mivel ezt teszi, én csak visszacsókolni tudom. Közelebb csúszok hozzá, és nyaka köré kulcsolom a kezem. Másik keze a derekamra vándorol, és még lágyabban csókol, mint az előbb. Azzal a kezével, amivel a nyakamat fogta, most megszorítja a jobb kezem, majd ad egy puszit az arcomra, és finoman belecsókol a nyakamba. Fejemet a mellkasába fúrom, és magamhoz szorítom őt. Nem érdekel semmi, csak az, hogy ott van mellettem.
-Talinda... -feláll, kivesz egy tenyér nagyságú, kocka alakú dobozt az egyik fiókjából, és visszaül mellém.
-Ez azthiszem a tiéd. -nyújtja felém. -A legeslegboldogabb tizenhetedik születésnapot! -mondja bágyadtan mosolyogva. Emlékezett rá. Egyedül ő. Még én is elfelejtettem. Hálásan pillantok rá, és megölelem (ismét...). (Szeretethiányom van. :c Nem ám, csak második napja hallgatom csak a Final Masquerade-et. :D ~Soldier B.)
-Nyisd ki! -mondja izgatottan. Leveszem a kis dobozka tetejét, és óvatosan belepillantok. Ezt nem hiszem el...
-Lysander... Úristen... Ez... Ez egy vagyon lehetett! -nézek rá aggódva.
-Nem éppen. Protekciós vagyok. -vigyorog rám. -Talán nem tetszik? -kérdezi, látva az arckifejezésem.
-Most... Most viccelsz? Imádom!! -mondom, majd kiemelem a kettő VIP Linkin Park koncertjegyet. (LoL, tudom, hogy az hittétek, hogy valami méregdrága ékszer lesz. Ne tagadjátok!! :D ~Soldier B.)
-Ennek örülök. -mosolyog.
-Hé... Hogy értetted azt, hogy 'protekciós vagy'? Csak nem...?
-Ismerem őket? De igen. És koncert után elmegyünk velük valahova. Már ha engem hívsz el... -mondja, majd óvatosan rám néz.
-Még szép, hogy téged!!! Köszönöm köszönöm köszöm!!! -visítom valami emberinek nem mondható hangon, és a nyakába ugrok. Nevetve magához ölel, én pedig megcsókolom. Meglepve bár, de visszacsókol. Lysander az első, akivel szájon át nyálat cserélek. (Aka: csókolózik. Legyetek műveltek! ~Soldier B.)
Elhúzódik, és homlokát az enyémnek támasztja, miközben a kezeit a derekamon tartja.
-Talinda... Tetszel nekem.. De nagyon... Leszel a barátnőm? - kérdezi feszengve, de közben mosolyog. Elveszem a kezem a vállairól, és felállok.
-Lysander... -szorosan becsukom a szemeimet, nem akarom elsírni magam. Ő is feláll, és komor arccal felemeli az állam, kényszerítve, hogy rá nézzek. Csak finoman, nem akar fájdalmat okozni.
-Talinda... Megcsókoltál. Te is engem, és én is téged. Miért kellett hagynod, ha nem kölcsönös ez az érzés?
-Nem erről van szó! Lys...
-Akkor miről? Nem fogok haragudni, ha visszautasítasz, de erre az egyre válaszolj!
-Úgy értettem, hogy te egy nagyon kedves, aranyos, jófej srác vagy! -itt mosolyra rándul a szája, de tartja a komor, kifejezéstelen tekintetet. -És... Nem tudom, hogy miért.... -szipogom. Okay, ennyit arról, hogy nem sírok. Lysander is megenyhül, és megfogja a kezem.
-Mit miért? -kérdez vissza lágyan. Erőt veszek magamon, és komolyan próbálok beszélni, anélkül, hogy elbőgném magam.
-Miért pont én? -suttogom. -Vagyis, én ronda vagyok, ügyetlen, nem vagyok kedves, de még csak vicces sem. És még ezernyi olyan lány mászkál erre, aki illik hozzád! De te..
-Az ezernyi lányból egyik sem hasonlít rád. Te különleges vagy, Talinda. Belőled nincs másik. És én nem ezernyi másik lányt, hanem téged... Téged szeretlek. Számomra te vagy a..
Nataniel visszajön a terembe, én szipogva felállok, és elindulok az ajtó felé.
-Hé.... Nyugalom. Minden rendben lesz. - fájdalmasan elmosolyodok, és bólógatok. Megölel, én viszonzom.
-Menjünk. -szólal meg egy kis idő után.
Kint vagyunk az iskolából, szótlanul sétálunk egymás mellett a parkban.
Nataniel néha rám néz, de én a földet bámulom szüntelenül. Egyszer csak Lysandert látom közeledni, felkapom a fejemet, ő pedig odafut hozzám, és azzal a lendülettel magához ölel. Ölel? Inkább szorít. Belefúrom a fejem a vállába, és hozzá bújok. Megint könnyezni kezdek, Lys csitítgat.
-Shh.. Semmi baj. Ne aggódj. -Most, hogy belegondolok... Anyám már halott volt. Viszont a szülés közbeni halál és a gyilkosság között van egy 'kis' különbség..
-Gyere, hazakísérlek.
-Köszönöm.. Nataniel... hova tűnt? -kérdezem meglepve.
-Nem tudom. Csak úgy elment. -mondja Lysander. -Menjünk. -bólintok. Hazaérve Castielt meztelenül találjuk a kanapén, az ölében pedig egy lány, falatnyi 'épphogytakarvalamit' bugyiban, melltartóban, és valami átlátszó csipkecuccban. Be lehetnek rúgva.
-Castiel... Itt van Talinda. -mondja Lysander, miközben próbálja elrejteni döbbenetét.
-Remek. -emeli fel hüvelykujját, majd belepuszil a lány nyakába, aki elkezd vihogni. Eldőlnek a kanapén, és a mi szemszögünkből éppen látni, ahogy a leányzó 'szellős' fölsője alatt kezd matatni a kezével, miközben csókolgatja. Lysander fintorogva kitessékel az ajtón.
-Jobb lenne, ha nálunk aludnál... meg ha nem ülnél többet arra a kanapéra. -elmosolyodok, de utána ugyanolyan komoran bámulok, mint eddig. Nagyot sóhajt, és ismét magához szorít. Nem sokkal magasabb nálam, kb. 8 centi van köztünk, de lábujjhegyre állok, és a nyakánál ölelem vissza. (Értitek.... nem? Nem? Oh... ~Soldier B.)
Eltol magától, és a szemembe néz.
-Talinda...
-Igen? -látszik rajta, hogy vívódik, megrázza a fejét, és ismét megölel.
Megérkezünk Lysanderékhez. Bemutat a szüleinek, majd felmegyünk a szobájába.
-Leigh, ő Talinda. Talinda, ő a bátyám, Leigh.
-Igen, már volt szerencsénk találkozni. -mosolyog rám bíztatóan, majd bemegy a saját szobájába. Lysandernél a falak zöldek, az ágyneműje szürke, és a polcai tele vannak mindenféle kacattal, köztük egy zokni is ott díszeleg. Alatta pedig az örökké keresett jegyzetfüzet. Elfog az a tipikus 'kupis fiúszoba' fílíng, de tetszik. (Jaaa, főleg, hogy az enyém sem sokkal jobb... :D ~Soldier B.)
-Tudom, hogy nem a legotthonosabb, de...
-Köszönöm. -vágok a szavába. Elmosolyodik, én pedig megölelem.
-Foglalj helyet, mindjárt jövök. -mondja, majd kimegy a szobából.
Leülök háttal az ajtónak, és dúdolni kezdem a Final Masquerade-et.
-Tearing me apart with words you wouldn't say .. -motyogom.
-Suddenly tomorrow's a moment washed away... -hallom a hátam mögül. Megpördülök, Lysander áll ott mosolyogva, néhány ruhával a kezében.
-Még mindig gyönyörű hangod van. -ül le mellém.
-Nem szebb a tiednél. -bököm oldalba.
-Nem szebb nálad! -mondja, miközben átkarol, én pedig elpirulok. Csak akkor esik le neki, hogy mit mondott. Elhúzza a kezét, és ahogy látom, csodálkozik magán.
-Bocsáss meg.. -mondja megkomolyodva..
-Lys.. -nézek rá. Felkapná a fejét, és érdeklődve nézne rám... Ha nem húzna magához, és csókolna meg. De mivel ezt teszi, én csak visszacsókolni tudom. Közelebb csúszok hozzá, és nyaka köré kulcsolom a kezem. Másik keze a derekamra vándorol, és még lágyabban csókol, mint az előbb. Azzal a kezével, amivel a nyakamat fogta, most megszorítja a jobb kezem, majd ad egy puszit az arcomra, és finoman belecsókol a nyakamba. Fejemet a mellkasába fúrom, és magamhoz szorítom őt. Nem érdekel semmi, csak az, hogy ott van mellettem.
-Talinda... -feláll, kivesz egy tenyér nagyságú, kocka alakú dobozt az egyik fiókjából, és visszaül mellém.
-Ez azthiszem a tiéd. -nyújtja felém. -A legeslegboldogabb tizenhetedik születésnapot! -mondja bágyadtan mosolyogva. Emlékezett rá. Egyedül ő. Még én is elfelejtettem. Hálásan pillantok rá, és megölelem (ismét...). (Szeretethiányom van. :c Nem ám, csak második napja hallgatom csak a Final Masquerade-et. :D ~Soldier B.)
-Nyisd ki! -mondja izgatottan. Leveszem a kis dobozka tetejét, és óvatosan belepillantok. Ezt nem hiszem el...
-Lysander... Úristen... Ez... Ez egy vagyon lehetett! -nézek rá aggódva.
-Nem éppen. Protekciós vagyok. -vigyorog rám. -Talán nem tetszik? -kérdezi, látva az arckifejezésem.
-Most... Most viccelsz? Imádom!! -mondom, majd kiemelem a kettő VIP Linkin Park koncertjegyet. (LoL, tudom, hogy az hittétek, hogy valami méregdrága ékszer lesz. Ne tagadjátok!! :D ~Soldier B.)
-Ennek örülök. -mosolyog.
-Hé... Hogy értetted azt, hogy 'protekciós vagy'? Csak nem...?
-Ismerem őket? De igen. És koncert után elmegyünk velük valahova. Már ha engem hívsz el... -mondja, majd óvatosan rám néz.
-Még szép, hogy téged!!! Köszönöm köszönöm köszöm!!! -visítom valami emberinek nem mondható hangon, és a nyakába ugrok. Nevetve magához ölel, én pedig megcsókolom. Meglepve bár, de visszacsókol. Lysander az első, akivel szájon át nyálat cserélek. (Aka: csókolózik. Legyetek műveltek! ~Soldier B.)
Elhúzódik, és homlokát az enyémnek támasztja, miközben a kezeit a derekamon tartja.
-Talinda... Tetszel nekem.. De nagyon... Leszel a barátnőm? - kérdezi feszengve, de közben mosolyog. Elveszem a kezem a vállairól, és felállok.
-Lysander... -szorosan becsukom a szemeimet, nem akarom elsírni magam. Ő is feláll, és komor arccal felemeli az állam, kényszerítve, hogy rá nézzek. Csak finoman, nem akar fájdalmat okozni.
-Talinda... Megcsókoltál. Te is engem, és én is téged. Miért kellett hagynod, ha nem kölcsönös ez az érzés?
-Nem erről van szó! Lys...
-Akkor miről? Nem fogok haragudni, ha visszautasítasz, de erre az egyre válaszolj!
-Úgy értettem, hogy te egy nagyon kedves, aranyos, jófej srác vagy! -itt mosolyra rándul a szája, de tartja a komor, kifejezéstelen tekintetet. -És... Nem tudom, hogy miért.... -szipogom. Okay, ennyit arról, hogy nem sírok. Lysander is megenyhül, és megfogja a kezem.
-Mit miért? -kérdez vissza lágyan. Erőt veszek magamon, és komolyan próbálok beszélni, anélkül, hogy elbőgném magam.
-Miért pont én? -suttogom. -Vagyis, én ronda vagyok, ügyetlen, nem vagyok kedves, de még csak vicces sem. És még ezernyi olyan lány mászkál erre, aki illik hozzád! De te..
-Az ezernyi lányból egyik sem hasonlít rád. Te különleges vagy, Talinda. Belőled nincs másik. És én nem ezernyi másik lányt, hanem téged... Téged szeretlek. Számomra te vagy a..
-Mi van? -nézek rá döbbenten.
-Mi?
-Te azt mondtad, hogy... Szeretsz?
-Én... Izé... Vagyis... Vonzódok hozzád. Nem vagyok benne biztos... -megölelem.
Sóhajt egyet, majd megpuszilja a homlokom.
-Akkor lennél a barátnőm? -vadul bólogatni kezdek, de nem bírok megszólalni. Még egyszer megcsókol, majd leül az ágyra, és maga mellé húz. Megpuszilom az arcát, ő pedig megcsókol, mielőtt visszahúzódnék.
-Annyira boldoggá tettél. -Höhöhö... Ilyenkor mit kell mondani? Banyek Lysander..
Csak mosolygok.
-Pihenj kicsit. -mondja, majd hagyja, hogy elterüljek az ágyon, és betakar egy takaróval. (Romlott lelkűek kedvéért, csak hogy egyértelmű legyen.. :D Nem kell semmit se nem félreérteni!! ~Soldier B.)
-Annyira boldoggá tettél. -Höhöhö... Ilyenkor mit kell mondani? Banyek Lysander..
Csak mosolygok.
-Pihenj kicsit. -mondja, majd hagyja, hogy elterüljek az ágyon, és betakar egy takaróval. (Romlott lelkűek kedvéért, csak hogy egyértelmű legyen.. :D Nem kell semmit se nem félreérteni!! ~Soldier B.)
Arra ébredek, hogy Lysander fekszik le mellém. Olyan fura egyszerű szürke pólóban és gatyában látni. Már hozzászoktam a viktoriánus cuccaihoz.
-Hali. -mosolygok rá halványan. Közelebb hajol, majd megcsókol.
-Szia. -susogja a szám előtt.
-Hű, te ilyen is tudsz lenni? -kérdezem tőle halkan.
-Milyen? -mosolyog rám.
-Hát.. Ilyen. Olyan egyszerű vagy így.
-Miért, így nem tetszem? -kérdez vissza tettetett (wat?) sértődöttséggel.
-Ja, tisztára undorodom tőled.. -mondom ironikusan, majd a pólójánál fogva magamhoz húzom, és megcsókolom.
-Értem. -mondja vigyorogva. -De most feküdj le és aludj még. Késő van. -puszil meg. Megvárom, amíg leteszi a fejét, és hozzábújok.
-Hali. -mosolygok rá halványan. Közelebb hajol, majd megcsókol.
-Szia. -susogja a szám előtt.
-Hű, te ilyen is tudsz lenni? -kérdezem tőle halkan.
-Milyen? -mosolyog rám.
-Hát.. Ilyen. Olyan egyszerű vagy így.
-Miért, így nem tetszem? -kérdez vissza tettetett (wat?) sértődöttséggel.
-Ja, tisztára undorodom tőled.. -mondom ironikusan, majd a pólójánál fogva magamhoz húzom, és megcsókolom.
-Értem. -mondja vigyorogva. -De most feküdj le és aludj még. Késő van. -puszil meg. Megvárom, amíg leteszi a fejét, és hozzábújok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése