Sieben

/Ne tévesszen meg senkit a cím, hét éve tanulok németet, de a tudásom egyenlő a mínusz hárommal. ^^ ~Soldier B./

-Castiel hagyjál!!- ellöktem. Volna. Ha nem egy kigyúrt állat.  De így csak én estem el. Fuck. (Nya, az előző ilyen Webnode-os szarcsiban Castiel egy piás beteg állat volt, aki meg akarta szentségteleníteni karakteremet engedély nélkül (értitek, na.. meg amúgy is tapasztalatból írtam. Deee! Létezik a majdnem!), és az egyik kcsög olvasóm (khmmViolakhmm) beszólt azért, hogy elsírta magát(!).. de most komolyan.. ha titeket akarnának megerőszakolni, akkor nem sírnátok? Hát na... :'D) 

-Nem érted? -nevetett gúnyosan. -Amióta  nekem jöttél az utcán, azóta beléd vagyok zúgva! Szerinted csak úgy befogadom az első ilyen ribancot aki belém botlik?!

-Te most leribancoztál? -álltam fel.

-Bourdie, tudod, hogy nem úgy gondoltam...

-Ne Hívj Bourdienek. (Jó, ezt most úgy kell elképzelni, hogy gesztikulál meg csapkod meg minden.. na. :D)

-Talinda! Felfogtad a lényeget?- kiabált rám.

-Basszus, felfogtam! És tudod mit? Jó volt veled ez a több, mint fél év, de én így nem vagyok képes így ittmaradni! - pofázok vissza. Hát a jó édes anyukáját már.

-Ezt mégis hogy érted?!-kérdezte döbbenten. Felrohantam a szobámba, fogtam a sexy minimálbőröndöm, és bedobáltam a még szexibb cuccaim (nadrágok, hím pólók, néhány karcsúsított felső, sehol szoknya... szekxszi tájm. ~Soldier B.) Lementem, és megálltam a lépcső aljában. Castiel még mindig ott állt, ahol eddig.

-Bourdie... Gondold át, kérlek.- elcsuklott a hangja. Lesütöttem a szemeim. Hallottam, ahogyan odalépked hozzám. -Bourdie..

-Átgondoltam. Viszlát, Castiel. -elindultam az ajtó felé, amikor bevetődött elém.

-Ne! Kérlek Talinda, ne hagyj itt!

-Bocs Castiel. Nem megy. 

-Ne csináld ezt velem, Bourdie...- kezdett bekönnyezni. Vagyis... Most sikerült megríkatnom Castielt? Epic winning. Áhháháháá (ez a sátáni kacaj helye volt. ~Soldier B.)!!! Na jó. Ennyire nem vagyok köcsög.

-Castiel. Ez az utolsó.-leraktam a bőröndöm,  és lesütöttem a szemem.

-Köszönöm.-suttogta a könnyeivel küszködve, és magához szorított. Megveregettem a hàtát. (Ha így folytatom, buzit csinálok Castielből.... Majd összehozom  Alexyvel! :D ~Soldier B.)

-Most elmegyek sétálni.-engedtem el Castielt.

-Rendben.. -szipogott. -Siess haza!

-...Meglátjuk.

Kiléptem az ajtón, és megcsapta az orromat az eső üdítő illata. A levegő is kezd lehűlni, és hamarabb sötétedik. Hivatalosan is ősz van. Yeey, erre még nem is jártam! Vagy csak nem emlékszem rá... Igen, ez valószínűbb. Éés tényleg. Ott a park. Lec gó tu dö park! Bementem, és leültem a tó mellett egy padra. Remélem itt lakik az a cukcsi kis szörnyecske, akinek nem tudom a nevét. Szeretem a szörnyecskéket. 

-Izana! Hát eljöttél! -rohant hozzám egy fiú. -Várjunk csak... Te nem Izana vagy.

-Hát.. Nagyon úgy néz ki, hogy nem.

-Ahj... a p^csába! -rúgott bele a pad lábába.

-Hé, nyugodjál lefele! -kiabáltam rá.

-Bocs..-lerogyott mellém a padra. Egy korombeli, felhőkarcoló méretű, fekete hajú srác volt, bazinagy, sötétkék szemekkel. 

-Draven vagyok.-szólalt meg egy hét perces hallgatás után. (Azért hét, mert hetedik fejezet. :D ~Soldier B.)

-Talinda.-mutatkoztam be én is, ám a szememet le sem vettem a holdfényben csillogó vízről. 

-Vársz valakit?- érdeklődött.

-Oh, csak a mocsárszörnyet.- Elég furán nézett rám.-Nem várok senkit. -javítottam ki magam. Keserűen rám mosolygott.

-Van barátod?

-... Nem tudom.

-Adhatok egy jó tanácsot? Ne legyen. 

"Where'd you go, I miss you so, seems like it's been forever, that you've been gone..."

-Izana?-kapta fel a telefonját. Na jó, kicsit irritáló. Dee a csengőhangja jóféle. Odébb vonult megtárgyalni a dolgait ezzel az Izanával. Elővettem a telefonom, és megnéztem az időt. 21:49. Elköszönök ettől a Draventől, és megyek valamerre.

-Kicsim várj!- hallottam a hangját a hátam mögül.-A k^rva életbe!- szitkozódott, majd hirtelen feindulásból behajította a mobilját a tóba.

-Te hülye vagy.-közöltem vele. Dühösen rám nézett, majd háttal levágta magát a fűbe, és elkezdte csapkodni a fejét.

-Hülye, hülye, hülye!

-Segítsek?-kérdeztem.

-HAGYJÁL LÓGVA BASZKI!-ordította.

-Nyughass köcsög.-szóltam rá, majd elindultam az ellenkező irányba. Csak mentem előre, néha elkanyarodtam erre-arra, amikor megakadt a szemem egy házon. Egy ismerős arcot láttam elsuhanni az ablakban. Odamentem a házhoz, kopogtattam, és az ismerős arc ajtót nyitott.

-Bourdie? Mit keresel itt?- kérdezte a félmeztelen Nataniel. Dat kockahas. Nekem is ilyen van. 

-Oh... szia.. Nataniel... Én.. csak erre jártam, és gondoltam beköszönök... szóval... Szia!-intettem egyet, és elfordultam, hogy eltűnjek, de abban a pillanatban elkapta a kezem, és nevetve magához rántott.

-Hé, várj már!-ölelt meg.

-Én tényleg nem akartam zavarni...

-Ugyan, te sosem zavarsz! Gyere be!

-....biztos?

-Persze, Amber és a szüleim nincsenek itthon..

-Oh... öhm...-hát mit ne mondjak, ha egy félmeztelen szexi állat behív a házukba, mondván, hogy egyedül van... khm...

-Nyugi már! -puszilt meg röhögve.

-Na jó...-mosolyogtam rá. Átkarolt, majd bevezetett a nappaliba.

-Nézünk egy filmet?-emelte fel az Űrgolyhók dvd-jét. Vigyorogva bólintóttam. Elindította a filmet, majd lehuppant mellém a kanapéra, és átkarolt. A sivatag fésülős jelenet után kiesett minden. Nem mintha nem láttam volna már százszor az Űrgolyhókat, de az tényleg nem rémlik, hogy mit csináltunk a film utàn. Szerintem.... aludtunk. Legalábbis rohadtul remélem.

Reggel nyolc óra körül Natanieléknél ébredtem... a kanapén.. azon belül Nataniel csupasz mellkasán. Szóval rajta aludtam el. Yeey. Basszus már... Tiszta babaillata van. Nem tudom, mikor van a szülinapja, de hímdezodort fog kapni tőlem.

-Felébredtél?-kérdezte suttogva.

-dhmmm...-nyöszörögtem.

-Akkor ezt igennek veszem.-mondta, majd megpuszilt.

-Okay.

-Elmegyünk sétálni? Tudok egy szép helyet...

-Ahj.. Majd... -dünnyögtem.- Még maradjunk.. jó ez így..

Nem tudom, mennyit aludtunk még, de azt tudom, hogy Nataniel ribancrokona ébresztett fel minket.

-Amber menj már innen!- szólt rá a hím egyed.

-De megy a Topmodell leszek! Nézni akarom!!!

-Jól van, elmentünk! Gyere Bourdie..

-Várjunk csak... ez mit keres itt?- rikácsolta.

-Hát nem téged...-motyogtam.

-Amber, menj, és nézd a modelleidet..

-Megyek is!-mondta sértődötten. Felmentünk Nataniel szobájába, ő bement a fürdőbe felöltözni, én meg leültem. Azt nem tudom, hova, de leültem.

-Nataniel...-nyitott be az apja. -.... Ön kicsoda? -nézett rám döbbenten.

-Hát én csak...

-Mehetünk, Bourdie? Oh... apa, ő itt Talinda. Talinda... ő apa.