Sátras 11

Elnézést kérek, ha valakinek öngyilkos lesz az összes agysejtje, de hajnali háromkor, egy sátorban, miközben a leggyökerebb barátnőd azon van, hogy befosasson... Nem biztos, hogy jó körülmények az íráshoz... Na mindegy. :D ~Soldier B.

'From the top to the bottom
Bottom to top I stop
At the core I've forgotten
In the middle of my thoughts
Taken far from my safety
The picture is there
The memory won't escape me
But why should I care?'
-Ahj...
-Talinda, mi a *ásítóscenzúra* ez? -motyogja a párnájába Lysander.
-Forgotten. A leghatásosabb ébresztő... -nyöszörgöm.
-És nem akarod véletlen kikapcsoni?
-De... Majd... Egyszer... Ez egy jó szám. In a memory you'll find me, eyes burning up... -éneklem. Ekkor Lysander elveszi a telefonom, és kinyomja a zenét.
-Hogy vagy képes reggel ezt hallgatni?
-Elvetemült fan vagyok. Ne szólj be... -nyújtózok. -Keljé' fel! -ülök az ágy szélére. Lys kinyújtja a kezét, a derekamnál fogva magához ránt... És alszik tovább. Hát.. akkor... pasztmek.
-Lysandeeer~
-Talindaa~ -nyekergi utánam.
-Csak hogy tudd... Rohadtul nem vagy kényelmes. -nyögök fel zombi szinten.
-Ez van. -mondja, majd megpuszil. Jé, tényleg... Akkor mi most járunk! Azta...
-Lysandeeeer~ -mondom hisztisen.
-Tök aranyos vagy ilyenkor. -röhögi.
-Hahaha, nagyon vicces... -mondom gúnyosan. -Lysander, iskolába kel mennihihiii~
-Jó... Na... Mindjárt... -Jól van, fiam... Aha, aludjál csak, nyugodtan... Elkezdem nyomkodni a telefonom, majd a füléhez tartom és max hangerőn elindítom a Keys To The Kingdomot, amire egyből felugrik.
-Áu... Te tényleg beteg vagy. -vakarja meg a fülét, majd a kezembe nyom egy ruhát: lila ujjatlan, térd fölé érő szoknyarésszel.  Értetlenül nézek Lysanderre.
-Mi'csináljak vele?
-Vedd fel! Leigh varrta.
-De ez szoknya! -szörnyülködök. Lys bólint. -Szoknyaaaa! -nyöszörgöm.
-Szoknya, amit fel fogsz venni, mert én azt mondtam. Gyerünk.
-Mit ajánlasz cserébe? -mondom, miközben karba teszem a kezem.
-Hát...
-Csak mert nekem van egy ötletem! -vágok a szavába.
-Hallgatlak. -sóhajt mosolyogva.
-Én felveszem.... Ezt... -nézek fintorogva a szoknyás egyberuhára. -Te meg felveszed, amit én mondok!
Rá fagy a mosoly az arcára, csak pislog.
-Nem tetszik ez a játék.... De látni akarlak szoknyában, szóval benne vagyok. -mondja, majd Colgate reklámba illően rámmosolyog. A francba... Nem gondoltam, hogy belemegy...
Lys belökdös a fürdőbe, én meg belebújok abba az... izébe... Kimegyek, és betámadom a szekrényét.
-Ohoho, ez tökéletes lesz! -vigyorgok rá pszicho fejemmel. -Nesze. -adom a kezébe az egyik sötétkék farmerét és egy sima, zöld pólót. Ugyanúgy fintorog, mint én a ruhára. Felöltözik, majd odajön hozzám, és 'megcsodál'.
-Nagyon szép vagy. Sokkal jobban áll, mint a bő pólók. - 'Are you fucking kidding me?' fejjel nézek rá, ő meg megölel.
-Neked meg jobban áll... Ez. -mutatok a pólóra. Motyog valamit, majd megfogja mindkettőnk táskáját, és kimegy a szobából.
-Gyere! -kiabál be.
Már az utcán sétálunk.
-Lysander, add már ide a táskám! -hisztizek. -Ne legyél már ilyen kicseszett úriember! Naaa!
-Miért akarod vinni?
-Mert az enyém? -kérdezek vissza. -Ne már... Add ideee~
-Jól van, tessék, feladom. -nyomja a kezembe sóhajtva.
-Köszönöm~ -hajolok meg illedelmesen. Kiölti rám a nyelvét, majd megfogja a kezem, és megcsókol.
-Hé... Ahogy látom, már csak azért is alakítgattál rajta.. -mutat a ruha öv részére (vagy mi..), amit kidekoráltam a nadrágomon lévő Linkin Parkos kitűzőkkel.
-Hát... Izé... -vigyorgok kínosan.
-Sosem fogod megunni őket, igaz? -forgatja a szemét.
-Meg is válaszoltad a kérdésed. Naa, siessünk már! -mondom.

Beérünk a terembe, Castiel fogad minket. Eszembe jut a tegnapi eset..
-Nahát, Lysander nem késik? Létezik ilyen? -röhög.
-Talinda gondoskodott róla... Meg az ébresztője...
-Oh tényleg, el is felejtettem... Szia cica. -mondja kacsintva, majd átkarol.
-Öhm... Minden oké, Castiel? -kérdezem furcsállva.
-Naná. Tudod, elég szexi vagy szoknyában...- vigyorog, majd elkezd közeledni a szám felé.
-Hé! -áll közénk Lysander.
-Mi van, talán jártok, vagy mi? -vihogja. Lysanderrel óvatosan egymásra nézünk.
-Óh baszdmeg... Csak szopattok, ugye? -kérdezi kétségbe esve.
-Nem éppen.  -feleli Lys.
-.... Beszélhetnénk? -néz rám szorongva. A fehérség (Lysander) mosolyra húzza a száját, és leül a helyére. Castiel kirángat a teremből, belökdös egy ajtón.... Ami nem tudom, hogy mit takar. Nekilök a falnak, és elém áll.
-Mi a francot csinálsz? -kérdezi dühösen.
-Hogy-hogy mit csinálok? -nézek rá értetlenül.
-Lysanderrel jársz! -vágja a képembe.
-Igen, és? Van valami probléma?
-LYSANDERREL JÁRSZ!?!! -ismétli meg hangosabban. Gúnyosan rávigyorgok.
-Talán nem járnék vele, ha tegnap nem kurváztál volna...
-Deborah nem kurva.
-Oké, de.. -olyan erővel pofoz fel, hogy nekiesek a falnak. (Mármint a másiknak... :'D ~Soldier B.)
-Kösz faszfej. -állok fel az ütés helyét nyomkorászva. Legalábbis állnék én magamtól, ha nem rángatna.
-Ne merészeld még egyszer lekurvázni! -sziszegi.
-Békén hagynál? -teljes erővel a falnak lök (Ismét az elsőnek... én már belezavarodtam. :D ~Soldier B.), hozzám simul, és kettő kibaszott centire a számtól megáll. Hát hogy az anyukáját már neki.
-Annyira.... (Szőrös a lábad!! Gyerünk Khásztiel, legyél egy geci és mondd ezt!! ~Soldier B.) Annyira szexi vagy.. (Menj a kakiba :c Nem lettél szimpatikusabb. :D ~Soldier B.) -mondja sóvárogva, majd beleharap a fülembe(!!!). (Hogy a szarba kerül ez a fülemhez, ha az előbb még a számba lihegett? Izé.. Nem az én számba... Talindáéba! :'D ~Soldier B.) Felszisszenek, és abban a pillanatban, ahogy elkezdi élvezni a helyzetet, félrelököm és kirohanok. Ő persze fut utánam, és amilyen lassan futok, nekilök egy újabb falnak... Csak ezúttal épp a teremben. Az osztálytársink előtt. Zsép folt te buzsi.
-Akarlak. -mondja miközben lefogja a csuklóm.
-PEDOFIL!! -visítom, majd beletérdelek a férfiasságába, és levetődök az első szabad padba. Összegörnyedve tehénkedik a földön, Amber pedig sopánkodva odatipeg hozzá.
Lysander felvont szemöldökkel suttog nekem.
-Mi a franc?
-Ezerkétszázhúszmillió százalék, hogy betépett.
-De miért rúgtad meg.... ott?
-MEG AKAR ERŐSZAKOLNI! -mondom felháborodva. Mi az már, hogy a baràtnőjét molesztàlják, ő meg Khásztiel micsodája felől érdeklődik? Ő is betépett. Kész, eldöntve.
Szimplán kiröhög.
-Paranoiás vagy. -mondja nevetve.
-Gyere ide te olcsó kis cafka! El akarod csábítani a pasim, és még meg is nyomorítod a legcsodásabb kincsét?? Normális vagy te liba? -nyivákolja Amber. Az igen...
-Aha. Elég valószínűen hangzik az első fele, nemde?
Szinte füstölgő fejjel viharzik el Khásztiellel az orvosi szobába... Gondolom. Vagy Amber kihasználja Castiel gyengeségét, és megerőszakolja. Pfft... Mindig is sejtettem, hogy Amber egy Koncsítá.
Nyugalmasan, Castiel-Amber mentesen eltelik az összes óra, és már épp indulnánk haza Lysanderrel, amikor Castiel fásliba tekert alsószervvel elénk áll. (Nadrágon keresztül!!!4!4!4négy!! ._. ~Soldier B.)
-Nemár.. -röhögök miközben mutogatok ODA. Ahha, Lysander is röhög!!!
-Meg foglak ölni, te mocskos ribanc. És ezt vedd eskünek.
-Castiel, túl sok lónyugtatót kaptál. -Elsétálok mellette, és kilépek az ajtón. Hátrafordulok egy picit, és látom, ahogy kezet fognak, majd Lys jön utánam.
Hát jó.