A mai volt az egyik legszörnyűbb napom. Kidobtak az árvaházból, mivel tegnap este betöltöttem a tizenhatodik életévem. Egész éjjel gyalogoltam abban a borzalmas Capital city-ben (By: A Simpson család :D ~Soldier B.), amíg át nem értem Springfield-be. Rohadt álmos voltam, és csak mentem előre, azt hiszem, a lehető legcéltalanabbul, amikor nekimentem egy vörös hajú lánynak. Legalábbis azt hittem lány. Viszont az ádámcsutkája lebuktatta. Meg a mély hangja. Épp lecseszett, én meg ugye fáradt voltam, meg ki voltam akadva. Szóval nem bírtam tovább, és elkezdtem sírni. Aztán beszélgettünk, megvigasztalt, és felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Most pedig szótlanul lépkedek Castiel mellett.
-Megjöttünk.- mondta Castiel.
-Itt laktok?- néztem furcsán az apró házra. Azt hiszem, én itt útban leszek.
-Lakok...-javított ki.
-Mi? Hogy-hogy egyedül élsz?- kérdeztem döbbenten. Hiszen elég ápoltan fest, nem lehet szegény. Plusz, ha jól látom, festve van a haja. Akkor van pénze hajfestékre. (Logic :D ~Soldier B.)
-Anyámék "f@sza üzletemberek", állandóan ide-oda rángattak, nekem meg tele lett a tököm az egésszel, és ideköltöztem. Azóta nem néztek felém. Minden hónapban elküldik a fizetésük kis töredékét, de telefonon vagy két éve nem kerestek.
-Oh... sajnálom....
-Semmi baj. Menjünk be.-nyitotta ki a rozoga kaput. Szófogadóan beléptem a kertbe, amikor agy kutya döntött fel.
-DÉMON!- üvöltött Castiel.
-Úristen, de aranyos!- kezdtem el sipákolni. Azonnal elengedtem a bőröndömet, és nekiálltam dögönyözni a hájas kis fejét.
-Fura... nem kedveli az idegeneket...- töprengett.
-De én kedvelem a kutyusokat! -gügyögtem Démon felé.
-Na jó, befelé!- lökött meg egy kicsit.
-Ahj... de olyan kis husi!
-Démon, helyedre! Talinda... öhm... egy ágy van, úgyhogy alhatsz a kanapén. (Azért tartsuk meg a bunkó paraszt énjét :D ~Soldier B.)
-Rendben. Köszönöm. - néztem bele szürke szemeibe.
-Mit?
-Hát... mindent, amit ma tettél értem. Köszönöm.- egy darabig még nézett, majd felment a szobájába.
Egész nyáron nála laktam, főztem neki, mostam, vasaltam, ő pedig testvéreként kezelt.
-Tal! Hol vagy?
-Hm?? Itt leeent!- kiabáltam.- Mi kéne?
-Dobj már meg egy kólával plíz!- na ja... Castiel beszélni tanul. Kikaptam a hűtőből egy dobozos kólát, felmentem az emeletre, megálltam az ajtajában, és fejbe dobtam.
-Anyád!
-Halott.
-Oké.
Ezek és az ezekhez hasonló a rengeteg intelligenciával dúsított beszélgetések folynak le Castiel és köztem napi szinten.
-Tal!
-Miva'?
-Iskola. Beiratkozol ma a Sweet Amorisba.
-Öööö... ugye nem lány iskola?
-Hülyének nézel? Nem adlak apácának. Az osztálytársam leszel.
-Oh, akkor jó.
-Öltözz fel, és indulunk.- Magamra kaptam egy rövid gatyát, egy kék ujjatlant, egy dorkót, és leléptünk.
-Talinda, te menj be a jobb oldali terembe, iratkozz be, én meg leülök az osztályban. Nincs kedvem az Elnökhöz.
-Öhm... oké..
-Tessék, itt van 30 dollár, fizess be minden sz@rt, és majd találkozunk.
-Rendben. Csá.- nyomtam egy puszit az arcára, és bementem a "DÖK" feliratú terembe.
-Öhm... Heló!
-Szia! Parancsolj?- nézett rám kedvesen egy szőke fiú.
-Talinda Bourdon vagyok.
-Én Nataniel. Mit szeretnél? (Nem tudom, mi a hererák a vezetékneve a csj szereplőknek, úgyhogy debil bemutatkozások lesznek :D ~Soldier B.)
-Beiratkoznék.
-Hm.. értem. Töltsd ki ezt a papírt, és vidd haza, a szüleid aláírására is szükség van.
-Az nem fog menni. Anyám meghalt, apám pedig csak létezik. Nem ismerem őt. Castiellel lakok.
-Te? Castiellel? Most csak hülyéskedsz, ugye?- nézett rám elbizonytalanodva. -Egyáltalán nem hasonlítasz hozzá. Castiel első ránézésre egy baromnak látszik. Te meg...
-Én meg? Csak hogy tudd, Cast-ra a bátyámként tekintek.
-Értem. Akkor írd alá ezt a papírt, valamint csináltass igazolványképet, és fizess be 20 dollárt a tankönyvekre.
-Itt van a húszas. Igazolványképet hol tudok csináltatni?
-A sarkon ott van egy bazár, Louis majd elmondja, hogy kell kezelni az automatát.
-Rendben, köszönöm.
-Nincs mit!- mosolygott rám.
Miután elmentem a bazárba, a pedofil bácsi lefotózott, és visszasiettem a gimibe.
-Nataniel? Szia! Elhoztam a képet.
-Ó, remek, köszönöm! Nagyon szép vagy rajta. Vagyis....- elmosolyodtam, és lehajtottam a fejemet, mert éreztem, hogy elpirulok. Ne már...
-Akkor szia!
-Várj Talinda! Be kellene iratkoznod még egy klubba. Van a kosarasklub, kertészklub, fociklub, rajzkör, énekkar, és.. khm... szépségklub...khm...- az utolsó nevét inkább csak halkan elmotyogta.
-Szépségklub? Jézusom... mégis ki találta ki?
-Amber és a barátnői... szóval, te nem vagy oda meg vissza az ilyen szépítkezős dolgoktól?
-Háht... nem igazán... - nevettem fel.- A rajzkör sokkal inkább megfogott. De a fociklub sem lehet rossz...- töprengtem.
-Akkor isten hozott a Sweet Amoris gimnázium foci-és rajzklubjában!- hajolt meg nevetve.
-Köszönöm, uram!- pukedliztem én is.
-Akkor menj órára. Szia Talinda!
-Hívj csak Tal-nak. (oké...ennél idiótább becenevet ki sem találhattam volna... "Tal" xDD ~Soldier B.)
-Szia Tal...- mosolygott rám.
-Pá!- intettem hátra, majd bepiruetteztem az osztályterembe.
-Castieeeel~
-Csá Talinda. Leülsz mellém?
-Hülye kérdés! Naná..
-CASTIEL!!!!- valami iszonyatos visítás csapta szét az osztálytársaim által produkált, tipikus "szünetbéli" zajt.- Te megcsalsz???- állt meg előtte egy szőke plázadög. ( Dög = macska ~Soldier B.)-Ráadásul ezzel a rongyos libával?!?
-HÉ! A rongyos liba is itt tartózkodik...- néztem rá bunkón.
-Hozzád mégis ki szólt? A pasimmal beszélek... ch...
-Csakhogy nem vagyok a pasid, Amber...- nézett rá Castiel szánakozva.
-Várjunk csak... Amber? Akkor te meg a csicskáid csináltátok azt a szépségklubot?
-UGYE NEM ODA IRATKOZTÁL?!?- nézett rám ijedten Castiel.
-....Te tényleg nagyon hülye vagy.... Fociklub és rajzkör.
-Azért.- csapott fejbe.
-Köcsög!- dörzsöltem meg az imént megcsapkodott területet.
-Pusszantalak Bourdie!- dobott nekem vigyorogva egy csókot. Óvatosan felemeltem az ökölbe szorított kezem, majd szép lassan felemeltem a középső ujjam.
-Én is szeretlek Castiel.- mosolyogtam rá szemtelenül.
-Arrggh!- viharzott el Amber. Castiellel csak összeröhögtünk, majd lepacsiztunk egymással. Nagy nehezen túléltük a napot, majd Castiellel hazapiruetteztünk. ~ Volna... ha nem állja utunkat a szőke herceg fehér ingben.
-Talinda! Várj egy kicsit, kérlek! Oh.. Castiel....
-Chh....Elnök.- biccentett. Bourdie, én elindulok haza. Majd gyere.
-Oké, szia Castiel! Szóval, mit szeretnél Nataniel?
-Arra gondoltam, megmutatnám neked a környéket. -Háát... már három hónapja itt lakok. De olyan kiskutya szemekkel néz! Plusz az iskola környékét még tényleg nem láttam...
-Na? Benne vagy?- nézett rám mosolyogva.
-Persze. -Villantottam meg a szívtipró fogaim. (Ooo-kééé.... O_o ~Soldier B.)
Na jó...Konkrétan bejártuk egész Springfield-et, de nagyon jól éreztük magunkat.
-Odanézz Bourdie! Kérsz fagyit? - mutatott rá a bogyós-fagyis emberkére (Tudjátok, van az a fagyigolyó! Na, arrólk van szó. :D ~Soldier B.).
-Bourdie?- néztem rá elég furcsán.
-Oh, bocs Talinda, csak.... Castiel is így hívott... azt hittem...
-Áh, se'gáz!- röhögtem fel. Nataniel elpirult!!! Áháhááá!! Győztem.
-Szóval... kérsz fagyit? - kérdezte enyhén szólva zavarban.
-Igeen~
Megzabáltuk menet közben a fagyit, majd rá pár percre, haza is értünk. Vagyis Nataniel hazakísért.
-Hát akkor.... szép estét....
-...Bourdie. Neked megengedem. - súgtam nevetve a fülébe. Ő is elmosolyodott.
-Jóéjt, Bourdie!
-Sziaa~
Castiel már aludt..... Hét órakor... Chh... Lusta dög. Lezuhanyoztam, majd bementem a szobámba, és aludtam. Oké, beismerem, még megnéztem a Vissza a jövőbe első részét, de pszt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése