Sátras 11

Elnézést kérek, ha valakinek öngyilkos lesz az összes agysejtje, de hajnali háromkor, egy sátorban, miközben a leggyökerebb barátnőd azon van, hogy befosasson... Nem biztos, hogy jó körülmények az íráshoz... Na mindegy. :D ~Soldier B.

'From the top to the bottom
Bottom to top I stop
At the core I've forgotten
In the middle of my thoughts
Taken far from my safety
The picture is there
The memory won't escape me
But why should I care?'
-Ahj...
-Talinda, mi a *ásítóscenzúra* ez? -motyogja a párnájába Lysander.
-Forgotten. A leghatásosabb ébresztő... -nyöszörgöm.
-És nem akarod véletlen kikapcsoni?
-De... Majd... Egyszer... Ez egy jó szám. In a memory you'll find me, eyes burning up... -éneklem. Ekkor Lysander elveszi a telefonom, és kinyomja a zenét.
-Hogy vagy képes reggel ezt hallgatni?
-Elvetemült fan vagyok. Ne szólj be... -nyújtózok. -Keljé' fel! -ülök az ágy szélére. Lys kinyújtja a kezét, a derekamnál fogva magához ránt... És alszik tovább. Hát.. akkor... pasztmek.
-Lysandeeer~
-Talindaa~ -nyekergi utánam.
-Csak hogy tudd... Rohadtul nem vagy kényelmes. -nyögök fel zombi szinten.
-Ez van. -mondja, majd megpuszil. Jé, tényleg... Akkor mi most járunk! Azta...
-Lysandeeeer~ -mondom hisztisen.
-Tök aranyos vagy ilyenkor. -röhögi.
-Hahaha, nagyon vicces... -mondom gúnyosan. -Lysander, iskolába kel mennihihiii~
-Jó... Na... Mindjárt... -Jól van, fiam... Aha, aludjál csak, nyugodtan... Elkezdem nyomkodni a telefonom, majd a füléhez tartom és max hangerőn elindítom a Keys To The Kingdomot, amire egyből felugrik.
-Áu... Te tényleg beteg vagy. -vakarja meg a fülét, majd a kezembe nyom egy ruhát: lila ujjatlan, térd fölé érő szoknyarésszel.  Értetlenül nézek Lysanderre.
-Mi'csináljak vele?
-Vedd fel! Leigh varrta.
-De ez szoknya! -szörnyülködök. Lys bólint. -Szoknyaaaa! -nyöszörgöm.
-Szoknya, amit fel fogsz venni, mert én azt mondtam. Gyerünk.
-Mit ajánlasz cserébe? -mondom, miközben karba teszem a kezem.
-Hát...
-Csak mert nekem van egy ötletem! -vágok a szavába.
-Hallgatlak. -sóhajt mosolyogva.
-Én felveszem.... Ezt... -nézek fintorogva a szoknyás egyberuhára. -Te meg felveszed, amit én mondok!
Rá fagy a mosoly az arcára, csak pislog.
-Nem tetszik ez a játék.... De látni akarlak szoknyában, szóval benne vagyok. -mondja, majd Colgate reklámba illően rámmosolyog. A francba... Nem gondoltam, hogy belemegy...
Lys belökdös a fürdőbe, én meg belebújok abba az... izébe... Kimegyek, és betámadom a szekrényét.
-Ohoho, ez tökéletes lesz! -vigyorgok rá pszicho fejemmel. -Nesze. -adom a kezébe az egyik sötétkék farmerét és egy sima, zöld pólót. Ugyanúgy fintorog, mint én a ruhára. Felöltözik, majd odajön hozzám, és 'megcsodál'.
-Nagyon szép vagy. Sokkal jobban áll, mint a bő pólók. - 'Are you fucking kidding me?' fejjel nézek rá, ő meg megölel.
-Neked meg jobban áll... Ez. -mutatok a pólóra. Motyog valamit, majd megfogja mindkettőnk táskáját, és kimegy a szobából.
-Gyere! -kiabál be.
Már az utcán sétálunk.
-Lysander, add már ide a táskám! -hisztizek. -Ne legyél már ilyen kicseszett úriember! Naaa!
-Miért akarod vinni?
-Mert az enyém? -kérdezek vissza. -Ne már... Add ideee~
-Jól van, tessék, feladom. -nyomja a kezembe sóhajtva.
-Köszönöm~ -hajolok meg illedelmesen. Kiölti rám a nyelvét, majd megfogja a kezem, és megcsókol.
-Hé... Ahogy látom, már csak azért is alakítgattál rajta.. -mutat a ruha öv részére (vagy mi..), amit kidekoráltam a nadrágomon lévő Linkin Parkos kitűzőkkel.
-Hát... Izé... -vigyorgok kínosan.
-Sosem fogod megunni őket, igaz? -forgatja a szemét.
-Meg is válaszoltad a kérdésed. Naa, siessünk már! -mondom.

Beérünk a terembe, Castiel fogad minket. Eszembe jut a tegnapi eset..
-Nahát, Lysander nem késik? Létezik ilyen? -röhög.
-Talinda gondoskodott róla... Meg az ébresztője...
-Oh tényleg, el is felejtettem... Szia cica. -mondja kacsintva, majd átkarol.
-Öhm... Minden oké, Castiel? -kérdezem furcsállva.
-Naná. Tudod, elég szexi vagy szoknyában...- vigyorog, majd elkezd közeledni a szám felé.
-Hé! -áll közénk Lysander.
-Mi van, talán jártok, vagy mi? -vihogja. Lysanderrel óvatosan egymásra nézünk.
-Óh baszdmeg... Csak szopattok, ugye? -kérdezi kétségbe esve.
-Nem éppen.  -feleli Lys.
-.... Beszélhetnénk? -néz rám szorongva. A fehérség (Lysander) mosolyra húzza a száját, és leül a helyére. Castiel kirángat a teremből, belökdös egy ajtón.... Ami nem tudom, hogy mit takar. Nekilök a falnak, és elém áll.
-Mi a francot csinálsz? -kérdezi dühösen.
-Hogy-hogy mit csinálok? -nézek rá értetlenül.
-Lysanderrel jársz! -vágja a képembe.
-Igen, és? Van valami probléma?
-LYSANDERREL JÁRSZ!?!! -ismétli meg hangosabban. Gúnyosan rávigyorgok.
-Talán nem járnék vele, ha tegnap nem kurváztál volna...
-Deborah nem kurva.
-Oké, de.. -olyan erővel pofoz fel, hogy nekiesek a falnak. (Mármint a másiknak... :'D ~Soldier B.)
-Kösz faszfej. -állok fel az ütés helyét nyomkorászva. Legalábbis állnék én magamtól, ha nem rángatna.
-Ne merészeld még egyszer lekurvázni! -sziszegi.
-Békén hagynál? -teljes erővel a falnak lök (Ismét az elsőnek... én már belezavarodtam. :D ~Soldier B.), hozzám simul, és kettő kibaszott centire a számtól megáll. Hát hogy az anyukáját már neki.
-Annyira.... (Szőrös a lábad!! Gyerünk Khásztiel, legyél egy geci és mondd ezt!! ~Soldier B.) Annyira szexi vagy.. (Menj a kakiba :c Nem lettél szimpatikusabb. :D ~Soldier B.) -mondja sóvárogva, majd beleharap a fülembe(!!!). (Hogy a szarba kerül ez a fülemhez, ha az előbb még a számba lihegett? Izé.. Nem az én számba... Talindáéba! :'D ~Soldier B.) Felszisszenek, és abban a pillanatban, ahogy elkezdi élvezni a helyzetet, félrelököm és kirohanok. Ő persze fut utánam, és amilyen lassan futok, nekilök egy újabb falnak... Csak ezúttal épp a teremben. Az osztálytársink előtt. Zsép folt te buzsi.
-Akarlak. -mondja miközben lefogja a csuklóm.
-PEDOFIL!! -visítom, majd beletérdelek a férfiasságába, és levetődök az első szabad padba. Összegörnyedve tehénkedik a földön, Amber pedig sopánkodva odatipeg hozzá.
Lysander felvont szemöldökkel suttog nekem.
-Mi a franc?
-Ezerkétszázhúszmillió százalék, hogy betépett.
-De miért rúgtad meg.... ott?
-MEG AKAR ERŐSZAKOLNI! -mondom felháborodva. Mi az már, hogy a baràtnőjét molesztàlják, ő meg Khásztiel micsodája felől érdeklődik? Ő is betépett. Kész, eldöntve.
Szimplán kiröhög.
-Paranoiás vagy. -mondja nevetve.
-Gyere ide te olcsó kis cafka! El akarod csábítani a pasim, és még meg is nyomorítod a legcsodásabb kincsét?? Normális vagy te liba? -nyivákolja Amber. Az igen...
-Aha. Elég valószínűen hangzik az első fele, nemde?
Szinte füstölgő fejjel viharzik el Khásztiellel az orvosi szobába... Gondolom. Vagy Amber kihasználja Castiel gyengeségét, és megerőszakolja. Pfft... Mindig is sejtettem, hogy Amber egy Koncsítá.
Nyugalmasan, Castiel-Amber mentesen eltelik az összes óra, és már épp indulnánk haza Lysanderrel, amikor Castiel fásliba tekert alsószervvel elénk áll. (Nadrágon keresztül!!!4!4!4négy!! ._. ~Soldier B.)
-Nemár.. -röhögök miközben mutogatok ODA. Ahha, Lysander is röhög!!!
-Meg foglak ölni, te mocskos ribanc. És ezt vedd eskünek.
-Castiel, túl sok lónyugtatót kaptál. -Elsétálok mellette, és kilépek az ajtón. Hátrafordulok egy picit, és látom, ahogy kezet fognak, majd Lys jön utánam.
Hát jó.

Yeeey, elértük a 10th fejezeteeet! \(*0*)/

Jujci, boldog barátság napot! ~(^3^)~ Ilyen létezik egyáltalán? Elvileg ma van.... Augusztus 3. Höhöhö, LoL. Majd megtámadom Ággikát. Ja és tizedik fejezet! ^w^

Magamra hagyva ülök a DÖK teremben. Hát... ez most sokkolt. Ha igaz az, hogy anyut meggyilkolták, akkor jogosan vetődik fel bennem a kérdés, hogy melyik csonkapöcsű baromállat képes megölni egy TERHES nőt? És persze mi okból? Ha megtalálják... Én ölöm meg őt. Mocskos pöcs.
Nataniel visszajön a terembe, én szipogva felállok, és elindulok az ajtó felé.
-Hé.... Nyugalom. Minden rendben lesz. - fájdalmasan elmosolyodok, és bólógatok. Megölel, én viszonzom.
-Menjünk. -szólal meg egy kis idő után.
Kint vagyunk az iskolából, szótlanul sétálunk egymás mellett a parkban.
Nataniel néha rám néz, de én a földet bámulom szüntelenül. Egyszer csak Lysandert látom közeledni, felkapom a fejemet, ő pedig odafut hozzám, és azzal a lendülettel magához ölel. Ölel? Inkább szorít. Belefúrom a fejem a vállába, és hozzá bújok. Megint könnyezni kezdek, Lys csitítgat.
-Shh.. Semmi baj. Ne aggódj. -Most, hogy belegondolok... Anyám már halott volt. Viszont a szülés közbeni halál és a gyilkosság között  van egy 'kis' különbség..
-Gyere, hazakísérlek.
-Köszönöm.. Nataniel... hova tűnt? -kérdezem meglepve.
-Nem tudom. Csak úgy elment. -mondja Lysander. -Menjünk. -bólintok. Hazaérve Castielt meztelenül találjuk a kanapén, az ölében pedig egy lány,  falatnyi 'épphogytakarvalamit' bugyiban, melltartóban, és valami átlátszó csipkecuccban. Be lehetnek rúgva.
-Castiel... Itt van Talinda. -mondja Lysander, miközben próbálja elrejteni döbbenetét.
-Remek. -emeli fel hüvelykujját, majd belepuszil a lány nyakába, aki elkezd vihogni. Eldőlnek a kanapén, és a mi szemszögünkből éppen látni, ahogy a leányzó 'szellős' fölsője alatt kezd matatni a kezével, miközben csókolgatja. Lysander fintorogva kitessékel az ajtón.
-Jobb lenne, ha nálunk aludnál... meg ha nem ülnél többet arra a kanapéra. -elmosolyodok, de utána ugyanolyan  komoran bámulok, mint eddig. Nagyot sóhajt, és ismét magához szorít. Nem sokkal magasabb nálam, kb. 8 centi van köztünk, de lábujjhegyre állok, és a nyakánál ölelem vissza. (Értitek.... nem? Nem? Oh... ~Soldier B.)
Eltol magától, és a szemembe néz.
-Talinda...
-Igen? -látszik rajta, hogy vívódik, megrázza a fejét, és ismét megölel.
Megérkezünk Lysanderékhez. Bemutat a szüleinek, majd felmegyünk a szobájába.
-Leigh, ő Talinda. Talinda, ő a bátyám, Leigh.
-Igen, már volt szerencsénk találkozni. -mosolyog rám bíztatóan, majd bemegy a saját szobájába. Lysandernél a falak zöldek, az ágyneműje szürke, és a polcai tele vannak mindenféle kacattal, köztük egy zokni is ott díszeleg. Alatta pedig az örökké keresett jegyzetfüzet. Elfog az a tipikus 'kupis fiúszoba' fílíng, de tetszik. (Jaaa, főleg, hogy az enyém sem sokkal jobb... :D ~Soldier B.)
-Tudom, hogy nem a legotthonosabb, de...
-Köszönöm. -vágok a szavába. Elmosolyodik, én pedig megölelem.
-Foglalj helyet, mindjárt jövök. -mondja, majd kimegy a szobából.
Leülök háttal az ajtónak, és dúdolni kezdem a Final Masquerade-et.
-Tearing me apart with words you wouldn't say .. -motyogom.
-Suddenly tomorrow's a moment washed away... -hallom a hátam mögül. Megpördülök, Lysander áll ott mosolyogva, néhány ruhával a kezében.
-Még mindig gyönyörű hangod van. -ül le mellém.
-Nem szebb a tiednél. -bököm oldalba.
-Nem szebb nálad! -mondja, miközben átkarol, én pedig elpirulok. Csak akkor esik le neki, hogy mit mondott. Elhúzza a kezét, és ahogy látom, csodálkozik magán.
-Bocsáss meg.. -mondja megkomolyodva..
-Lys.. -nézek rá. Felkapná a fejét, és érdeklődve nézne rám... Ha nem húzna magához, és csókolna meg. De mivel ezt teszi, én csak visszacsókolni tudom. Közelebb csúszok hozzá, és nyaka köré kulcsolom a kezem. Másik keze a derekamra vándorol, és még lágyabban csókol, mint az előbb. Azzal a kezével, amivel a nyakamat fogta, most megszorítja a jobb kezem, majd ad egy puszit az arcomra, és finoman belecsókol a nyakamba. Fejemet a mellkasába fúrom, és magamhoz szorítom őt. Nem érdekel semmi, csak az, hogy ott van mellettem.
-Talinda... -feláll, kivesz egy tenyér nagyságú, kocka alakú dobozt az egyik fiókjából, és visszaül mellém.
-Ez azthiszem a tiéd. -nyújtja felém. -A legeslegboldogabb tizenhetedik születésnapot! -mondja bágyadtan mosolyogva. Emlékezett rá. Egyedül ő. Még én is elfelejtettem. Hálásan pillantok rá, és megölelem (ismét...). (Szeretethiányom van. :c Nem ám, csak második napja hallgatom csak a Final Masquerade-et. :D ~Soldier B.)
-Nyisd ki! -mondja izgatottan. Leveszem a kis dobozka tetejét, és óvatosan belepillantok. Ezt nem hiszem el...
-Lysander... Úristen... Ez... Ez egy vagyon lehetett! -nézek rá aggódva.
-Nem éppen. Protekciós vagyok. -vigyorog rám. -Talán nem tetszik? -kérdezi, látva az arckifejezésem.
-Most... Most viccelsz? Imádom!! -mondom, majd kiemelem a kettő VIP Linkin Park koncertjegyet. (LoL, tudom, hogy az hittétek, hogy valami méregdrága ékszer lesz. Ne tagadjátok!! :D ~Soldier B.)
-Ennek örülök. -mosolyog.
-Hé... Hogy értetted azt, hogy 'protekciós vagy'? Csak nem...?
-Ismerem őket? De igen. És koncert után elmegyünk velük valahova. Már ha engem hívsz el... -mondja, majd óvatosan rám néz.
-Még szép, hogy téged!!! Köszönöm köszönöm köszöm!!! -visítom valami emberinek nem mondható hangon, és a nyakába ugrok. Nevetve magához ölel, én pedig megcsókolom. Meglepve bár, de visszacsókol. Lysander az első, akivel szájon át nyálat cserélek. (Aka: csókolózik. Legyetek műveltek! ~Soldier B.)
Elhúzódik, és homlokát az enyémnek támasztja, miközben a kezeit a derekamon tartja.
-Talinda... Tetszel nekem.. De nagyon...  Leszel a barátnőm? - kérdezi feszengve, de közben mosolyog. Elveszem a kezem a vállairól, és felállok.
-Lysander... -szorosan becsukom a szemeimet, nem akarom elsírni magam. Ő is feláll, és komor arccal felemeli az állam, kényszerítve, hogy rá nézzek. Csak finoman, nem akar fájdalmat okozni.
-Talinda... Megcsókoltál. Te is engem, és én is téged. Miért kellett hagynod, ha nem kölcsönös ez az érzés?
-Nem erről van szó! Lys...
-Akkor miről? Nem fogok haragudni, ha visszautasítasz, de erre az egyre válaszolj!
-Úgy értettem, hogy te egy nagyon kedves, aranyos, jófej srác vagy! -itt mosolyra rándul a szája, de tartja a komor, kifejezéstelen tekintetet.  -És... Nem tudom, hogy miért.... -szipogom. Okay, ennyit arról, hogy nem sírok. Lysander is megenyhül, és megfogja a kezem.
-Mit miért? -kérdez vissza lágyan. Erőt veszek magamon, és komolyan próbálok beszélni, anélkül, hogy elbőgném magam.
-Miért pont én? -suttogom. -Vagyis, én ronda vagyok, ügyetlen, nem vagyok kedves, de még csak vicces sem. És még ezernyi olyan lány mászkál erre, aki illik hozzád! De te..
-Az ezernyi lányból egyik sem hasonlít rád. Te különleges vagy, Talinda. Belőled nincs másik. És én nem ezernyi másik lányt, hanem téged... Téged szeretlek. Számomra te vagy a..

-Mi van? -nézek rá döbbenten.

-Mi?

-Te azt mondtad, hogy... Szeretsz?

-Én... Izé... Vagyis... Vonzódok hozzád. Nem vagyok benne biztos... -megölelem.

Sóhajt egyet, majd megpuszilja a homlokom.

-Akkor lennél a barátnőm? -vadul bólogatni kezdek, de nem bírok megszólalni. Még egyszer megcsókol, majd leül az ágyra, és maga mellé húz. Megpuszilom az arcát, ő pedig megcsókol, mielőtt visszahúzódnék.
-Annyira boldoggá tettél. -Höhöhö... Ilyenkor mit kell mondani? Banyek Lysander..
Csak mosolygok.
-Pihenj kicsit. -mondja, majd hagyja, hogy elterüljek az ágyon, és betakar egy takaróval. (Romlott lelkűek kedvéért, csak hogy egyértelmű legyen.. :D Nem kell semmit se nem félreérteni!! ~Soldier B.)

Arra ébredek, hogy Lysander fekszik le mellém. Olyan fura egyszerű szürke pólóban és gatyában látni. Már hozzászoktam a viktoriánus cuccaihoz.
-Hali. -mosolygok rá halványan. Közelebb hajol, majd megcsókol.
-Szia. -susogja a szám előtt.
-Hű, te ilyen is tudsz lenni? -kérdezem tőle halkan.
-Milyen? -mosolyog rám.
-Hát.. Ilyen. Olyan egyszerű vagy így.
-Miért, így nem tetszem? -kérdez vissza tettetett (wat?) sértődöttséggel.
-Ja, tisztára undorodom tőled.. -mondom ironikusan, majd a pólójánál fogva magamhoz húzom, és megcsókolom.
-Értem. -mondja vigyorogva. -De most feküdj le és aludj még. Késő van. -puszil meg. Megvárom, amíg leteszi a fejét, és hozzábújok.